Szerintem nem lehet egyértelműen eldönteni, melyik a célravezetőbb, talán itt is az aranyközépút.

Mindig érdekes az egyes történelmi események megjelenése a nyelvi emlékezetben. Ma megismerkedtünk egy új köszönéssel:

你吃吗？(Ni chi ma? ) -
Jelentésben egy közvetlen szerbusznak felel meg: „Hogy vagy, jól érzed magad?”. Tükörfordításban szó szerint azt jelenti , hogy „Ettél-e már?”. A köszönés alig 50 éves múltra tekint vissza. Mao vezette „Nagy ugrás” (***) hatására fellépő általános éhínség során alakult ki. A gazdasági program kb a mi „Vas és acél országa leszünk 5 éves tervnek” feleltethető meg, csak éppen kínai léptékekkel és precizitással. Azokban az években az általános közérzete az embereknek erősen ezen múlott. Nekünk szerencsére a "Pálinkás jó reggelt" jutott.

(***) A nagy ugrás (1958–1960) nagyszabású gazdasági és társadalmi mozgalom volt, mely azt célozta, hogy az alapvetően mezőgazdasági jellegű, elmaradott Kínát néhány év alatt fejlett ipari országgá tegye. A nagy ugrást Mao Zedong hirdette meg 1958 januárjában. A mezőgazdaságban a paraszti gazdaságokat hatalmas népi kommunákba vonták össze, amelyekben minden termelőeszközt közös tulajdonba vettek. A városokban erőltetett iparosítás indult meg, s mindent a vastermelés növelésének vetettek alá. Emellett hatalmas beruházások, pl. öntözőmű-építések kezdődtek kellő szakértelem nélkül. Az ugrás végül hatalmas katasztrófához, gazdasági összeomláshoz és a kínai történelem egyik legnagyobb éhínségéhez vezetett: 1959–1962 között – az ún. „három nehéz év” során – 20–30 millió ember halt éhen.

Forrás: http://wiki.konfuciuszintezet.hu/index.php/Nagy_ugr%C3%A1s

Először is órára kell járni. Ami azt jelenti, hogy a 08:40-es kezdésre kell ott lennünk. Ha rövid napunk van, akkor délben véget ér az oktatás. Egyelőre háromszor egy héten van rövidített napunk, de valószínűleg ez hamarosan lecsökken heti egyre, mivel elkezdődnek a délutáni választott óráink is. Egész napos oktatás esetén délben van egy két órás kaja szünet, majd 2-től 4-ig kapunk egy kis ráadást.
Minden nap dictationnal kezdünk = diktálás, ez a mániájuk. Gyakorlatilag a kínai szódolgozat (szándékosan nem a tollbamondás valamit használom rá, még az emlékétől is kiráz a hideg), a tanár mondja a szót kínaiul mi pedig leírjuk a karaktert és a megfelelő kiejtést.
Az óra további részében különböző szituációs szövegeket olvasunk, játszunk el, átvesszük a következő nyelvtani szerkezetet. Majd kapunk egy rakat házit, úgy, mint:
1: Felkészülés a következő napi diktálásra, 10 új szó (kiejtés, jelentés, kínai karakter).
2: Az új nyelvtani szerkezettel és szavakkal példamondatokat kell írni
3: A munkafüzet aktuális szakaszainak a befejezése
4: Recording: ez az, ami az elején a legnehezebben ment. Wendy kiad egy hosszabb-rövidebb szöveget nekünk, amit otthon be kell gépelnünk (Kínai karakterekkel), majd hangosan fel kell olvasnunk és weChettel (ez a helyi what’s up) hangüzenet formájában át kell küldenünk. Amit a tanár meghallgat és visszaküldi, hogy melyik szavak kiejtése nem volt tökéletes.

És ezt ismétlődik nap-nap után.

Az olvasási szokásaimhoz hozzá tartozik, hogy alkalmi vissza eső vagyok, ezt jelenti, hogy néha hetekig megvagyok minden nemű hosszabb írás nélkül aztán valami elkattan és egyműs után végzem ki azokat a műveket amiket még korábban gyűjtöttem össze. Kevesebb mind két hete jelentkezett egy ilyen állapot, valószínűleg sokk volt már a csupa angol-kínai szöveg, ezért kurucos lendülettel három penitenciámnak is eleget tettem. Sorrendben Feleségverseny – Fogság (Spiró) ők kettőjüket körülbelül 5-7 éve néztem ki de hagytam még érni, a harmadikat A könnymutatványosok legendáját 11 éve hordozom, még középiskolába kaptam feladatul.

Az első a Feleségverseny a távlati Magyarországról szól ahol a bevezetésre kerülő „kamatyadó” okozta népharag elsöpri az addigi politikai rendszert és kikiáltásra kerül a Kommunista királyság. Szatirikus család regényként leegyszerűsítik a kritikusok, nekem inkább egy kellemes bohózat amiben átsüt azt amit más külföldinek nem tudok elmagyarázni otthonról, ez volt egészen három nappal ezelőttiig amíg elkezdtem nézni az hazai híreket, innentől már váteszi költőnek érzem magam. Ez a könyv kapcsolt haza.

Következet a Fogság, történelmi regény bebujtatott jellemfejlődés történet, egy Uri nevű zsidóról, akit a sors befizetett egy delegációba, ami Jeruzsálembe vitte a „Templomnak járó” éves adóösszegével. A cselekmény az ókori Rómában játszódik Tiberius – Caligula - Claudius – Néró idején. Uri 20 évesen indul a maga kis zarándoklatára, bejárja Judeát, Itáliát, Alexandriát itt jár például gimnáziumba, végig figyel, szenved, szeret, gyűlöl és csodálkozik, vagyis él. Ez inkább nekem volt fontos.

Végül A könnymutatványosok legendájával zártam a sort, egy sajátságos tündér mese a szerkesztése olyan mint egy labirintus, ha Borges valaha elkészítette volna a sajátját valószínűleg így nézne ki. A jó irodalmi regények, amik komplex sok emberi igényt érzést képesek kielégíteni, olyanok mint egy modern objektum orientált program. A programok apró egységekből épülnek föl (objektumok), amik önmagukban jelentést (feladatot) hordoznak ezek függvények, ha több függvényt össze kapcsolunk osztályokat, sőt osztályoknak az osztályait hozhatjuk létre és így lehet a sort végteleníteni. Minden egyes összekapcsolás őrzi az előző részek tulajdonságait jelentéseit. Hasonló egy mai regény: egy szó, mondat, szereplő bármi utalhat egy XIX. századi romantikus műre, ami magában hordoz középkori ókori műveket, gondolatokat. Az utalás egyben bekapcsolja a mi korábbi olvasási élményeinket érzéseinket. A kettő egyesüléséből pedig bármi kinőhet. Miért jobb ez a rendszer mint a lineáris program folyam? Flexibilisebb, a szabályozott visszautálás miatt nem borulhat káoszba mégis beemeli a korábbi elemeket ezáltal nem dől el alapok nélkül.

Az utolsó könyv az ezt követő könyveknek szól, sajnos-szerencsére az elkövetkező hónapokban minden a nyelvtanulásnak lesz alárendelve így az olvasás is. Végig szeretném járni egy kínai diák saját útját kezdem a gyerek könyvekkel, majd talán az általános iskolai olvasmányaikkal és remélhetőleg elérek egyszer magasabb szintekre is, egy új könyvtárat kell építenem, bár a legérdekesebb része még is az lesz, milyen viszonyba kerül a korábbi történetekkel.

Átlagos egyetemi diák élet nincsen, meg szakkörök, diákkörök, egyetemi klubok nélkül. Nincsen ez másképpen Kínában sem. A beköltözésünk követő első hétvégén tartották a saját kis vásárukat. Felállítottak vagy negyven sátrat, ahol gyűjtötték a friss tagokat nézzük az érdekesebbeket:

Először is lehet jelentkezni a Kínai Néphadsereg helyi ifjúsági tagozatához, csupa móka. Reggelente mikor 7 körül elindulok a suliba, ők akkor szoktak gyakorlóban le-föl masírozni az iskolába. Ha tippelnem kéne néha elviszik őket paintballozni.

Másodszor az én kedvencem a „The paradise of accounting” nevezetű klub, gondolom a kreatív könyvelők itt is nagy megbecsülésnek örvendenek. Kínában annyi a különbség, hogy a tőzsde csalást még selyem zsinórral honorálják.

Ahova lehet még jelentkezni:
Mindféle szakmai klubok:
Financial Investment Association
Pénzügyi Modellező Club
Nyelvi Klubok
Start-up klub

A nagyobb cégeknek is vannak saját szervezeit:
Huawei, Oracle, Nyugat-Kínai Tőzsde, HSBC Bank

Szabadidő klubok:
Japán, Korea klub, Kínai tánc, zene, Kalligráfia klub, Zongora szakkör, Kézműves kör, Főző club
Természetesen van Manga kör, hisz anélkül nem élet az élet Ázsiában és ott a kihagyhatatlan Kareoki (KTV) club.

Sport klubok:
Golf, kosárlabda, görkorcsolya, pingpong, karate

Van természetesen Student Union is = Hallgatói Önkormányzat
Valamint annyira nemzetközi a hely, hogy még AIESEC is van.

Gondolom elérhető még a Kínai kommunista párt helyi szervezete is, jó káder nem vész el csak átalakul, tartja a közmondás.

Amit kinéztem magamnak az a Kalligráfia klub, de a szűkös idő keretembe idén ez még nem fog bele férni, talán majd jövőre.

A story főhőse Yanglin, az egyik afrikai fiú diáktársunk. Az egyik reggel, mikor benyújtotta az aznapi házi feladatait, Wendy kinyitotta a munkafüzetét és azzal a lendülettel vissza dobta, hogy ez mi? Yanglin mondja, hogy a házija. Wendy: Kicsinálta? Y: Én, mondja hamiskás mosollyal. Ebből kerekedett egy 1-2 perces adok-kapok, amiben a diák végig tagadott, a tanár pedig kérdezett. Végül Wendy ismét megkérdezte, hogy: „Biztos vagy ebben? Csak azért kérdem, mert még korábban nem meséltem, de egyébként a Mester diplomámat pedagógia pszichológiából szereztem, írás elemző szakirányon.” Ekkor mi már visítottunk. A diák tovább tagad, bár szerintem is érezte, hogy hiába. Végül Wendy rákérdezett, hogy az íráskép alapján úgy saccolja egy kb. 23-24 közötti kínai diáklány volt, ugye? Yanglin egy beismerő ernyedt fejbólintással nyugtázta, hogy elég pontos volt a találat.
Ezután Wendy ezt nyugtázta, majd kiselőadást tartott, hogy igen, érti mi történhetett, de el kell valamit mondania a segítőkész kínai lányokról, főleg nekünk agglegény hármunknak. W: „Igazából, hogy úgy fogalmazzak, ti hárman, mint külföldi fiúk, akik nem vagytok házasok, a kínai lányoknak olyan vagytok, mint egy…hmmm… (hosszas szókeresés) mint egy Louis vuitton táska, drága, exkluzív és azért van, mert jól mutat az utcán, ha ilyet hordasz magadnál.”
Ennyire még sosem tárgyiasítottak.

A kezdő nyelvkönyv, amiből tanulok, a New Practical Chinese Reader második kiadása. A nyelvtanulók jelentős része ezzel kezd, a nyári felkészülésem nekem is ezzel a könyvvel indult. A sztori lényege, hogy az 5 fejezet egyik szövege a különböző udvarias megszólításokba vezet be. Az egyik ilyen a 小姐 , vagyis „xiaojie”, szabadfordításban hölgyem, legalábbis 20 évvel ezelőtt, amikor ez a kiadás készült, még ezt jelentette és én is így tanultam még otthon. De szerencsémre Chengduban még nem sikerült használnom, mivel ma Wendy röviden felvilágosított, hogy azóta kicsit más jelentés társult a kifejezéshez, „Clubban táncoló nő”-t jelöl, szabad magyar szleng fordításban prosti.

Felmerülhet a kérdés, honnan tudtak összeszedni összesen harminc - az én osztályomban végül kilenc- elvetemült fiatalt, aki önkéntes alapon Kínába zarándokol, azzal a feltett szándékkal, hogy ott kínai nyelven tanuljon. Sőt, ezután még itt helyben egy diploma programban is részt vegyen.
Röviden az én osztályom összetétele:
- 1 Pakisztáni
- 1 Mongol diák
- 2 Laoszi diák
- 1 Jemeni
- 3 Közép-Afrikai
- 1 Magyar (ez vagyok én)

Mi vagyunk a teljesen kezdő csapat.
Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy Közép-Afrika egy létező ország. Alapvetően nem tartom nagyon gyengének a földrajz ismereteimet, de ismét tanultam egy új országról. A másik meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy egymás közt amúgy franciául beszélnek. Sajnos nem sikerült azt az igazi szerelmes, lágy, dallamos francia kiejtést felismernem.

Az én osztályomon kívül van egy másik csoport is. Ide kerültek azok, akik már valamennyit tanultak. Az összetétel:
- 5 Tájföldi
- 1 Mongol
- 1 Laoszi
- 1 Kazahsztán
- 1 Lengyel

Igazi kis multikulti, ázsiai felül reprezentációval, aminek az elsődleges oka az elhelyezkedés. Az afrikai, arab diákokra pedig nagyon egyszerű a magyarázat: az elmúlt párévben a Kínai állam bődületes mennyiségű pénzt pumpált Afrikába, főleg nyersanyag lelőhelyeket próbál megszerezni. Új tendencia, hogy megjelentek Dél-Amerikába is ezért várhatóan hamarosan pár diák érkezése onnan is. Gyakorlatilag házon belül képzik a saját szakembereiket a számukra fontos elsődleges érdekeltségeikhez. Anna (lengyel lány) és én csupán kisebb vadhajtások vagyunk.

Összességében pozitív mindenki. Nem azt mondom, hogy néha nem kell egy jó adag türelem és megértés a többiek felé, de valószínűleg nekem is megvannak a magam sajátosságai. :-) Az egyes helyzetek megfelelő komikumát észrevéve általában minden megoldható.

Thái, Laoszi különítmény:

Az elmúlt napok eltűnésének az oka az volt, hogy múlt hét pénteken átraktak minket az egyetem másik kampuszába, így ismét minden bürokráciát kezdhettünk elölről. Ez az a hely, ahol a tényleges graduális oktatás folyik, a régi hely kifejezetten a nyelvi képzéseknek ad otthont. Sikerült szerezniük nekünk pár szobát, ami végre hellyel-közzel tiszta, normálisan felszerelt. Viszont itt már véglegesen össze vagyunk keverve a kínai diákokkal, amin szerintem ők jobban meg vannak lepődve mint mi. Csak jelzem, hogy dékáni engedély kellett, hogy beköltözhessünk és keveredjünk velük...

Pár példa:

- 10-kor zár a koli kapu

- a koli épületek nem szerint szeparáltak

- meleg víz csak 6 és 11 között

- továbbá mivel mi "külföldiek" beköltözünk, ezért - csak miattunk - az áramot nem kapcsolják ki 10 után, hanem non-stop 24 órában lesz...

Megtörtént az első önkéntelen interakcióm, mikor megérkeztünk. Az új kampuszban kisebb csődületet kaptunk, mindenki rajtunk akarta tesztelni az angol nyelvtudását. Miközben épp valakivel társalogtam, annyit hallottam magam mögül, hogy rólam beszélnek. Amit végül tisztán ki is értettem, hogy : „Ni shi mei guo ren” (你是美国人) , , vagyis, hogy „ő amerikai”. Vissza kézből visszaszóltam neki, hogy „wo bu shi mei guo ren, wo shi xiongyali ren”. Vagyis nem amerikai, magyar vagyok. Valamiért, amint elkezdek valakivel beszélgetni, rögtön amcsinak néznek, pedig elég erős akcentussal beszélek.

Sőt, ma Wendy mélyen megrendült a hírtől, hogy mi otthon nem angolul társalgunk, hanem saját önálló nyelvünk van. Csodálkozott, hogy több hangot a tapasztalatához képest könnyebben kiejtek, lásd „ü”, majd felvilágosítottam az angol nekem nem anyanyelv.

Addig is pár fotó az új Campusról, röviden imádom. Képzeljetek el egy igazi amerikai egyetemi filmet, csak itt a főszereplők kínaiak.

Összehasonlításképpen pár kép a régi koliról.

Ja, igen és elkészült - a tudtomon kívül -  az első helyi FB Wecheten postolt kép rólam:

Az első órán megismerkedtem a kínai nyelvtanárommal, Wendy-vel. Nem elírás, így IS hívják, mivel a kínaiak sem ma kezdték a külföldiekkel való kapcsolat építését. Elég hamar rájöttek, hogy a Föld egy nagy részének az eredeti kínai neveik kiejthetetlenek, ezért szokássá vált, hogy felvesznek egy angol nevet és azt használják, ez amolyan művésznév féle.

Ami az óra lényege :) kiderültek a követelmények…

-          „mi speciális és első ilyen csoport vagyunk” (idézet Wendytől)

-          rajtunk az iskola és a főnökei szeme (jeeee még fokozd)

-          mivel a Kínai állami ösztöndíj program alapján jövő ilyenkor egy diploma programot kell elkezdenünk („kell” kétszer aláhúzva)

-          ezért 2015. május közepén le kell tennünk egy HSK 4-et. HSK = Kínai állami nyelvvizsga, 4 = komplex középfok („kell” háromszor aláhúzva)

-          mivel addig van 7 hónapunk, ezért: „a szokásosnál is erősebb iramban haladunk, de ne aggódjunk, elérjük a kívánt szintet, azonban sajnos azt előre megígérhetem, hogy egy-két héten belül nagyon fáradtak lesztek” (idézet Wendytől) („nagyon fáradtak”-nál gunyoros mosoly, jobbra fordul, kikacsint) igazi Churchill-i beszéd volt.

-          Összegezve: spanyolcsizmával fognak rajtunk járkálni :)

Amúgy ezzel nincs is gond, ez nagyjából várható volt, sőt az lenne a gond, ha nem így állnának az egészhez. A tanár csoport pedig első benyomásra pozitív, tipikus multikulti.