Szeptember 27 – Új Campus – Régi Campus

Az elmúlt napok eltűnésének az oka az volt, hogy múlt hét pénteken átraktak minket az egyetem másik kampuszába, így ismét minden bürokráciát kezdhettünk elölről. Ez az a hely, ahol a tényleges graduális oktatás folyik, a régi hely kifejezetten a nyelvi képzéseknek ad otthont. Sikerült szerezniük nekünk pár szobát, ami végre hellyel-közzel tiszta, normálisan felszerelt. Viszont itt már véglegesen össze vagyunk keverve a kínai diákokkal, amin szerintem ők jobban meg vannak lepődve mint mi. Csak jelzem, hogy dékáni engedély kellett, hogy beköltözhessünk és keveredjünk velük...

Pár példa:

- 10-kor zár a koli kapu

- a koli épületek nem szerint szeparáltak

- meleg víz csak 6 és 11 között

- továbbá mivel mi "külföldiek" beköltözünk, ezért - csak miattunk - az áramot nem kapcsolják ki 10 után, hanem non-stop 24 órában lesz...

Megtörtént az első önkéntelen interakcióm, mikor megérkeztünk. Az új kampuszban kisebb csődületet kaptunk, mindenki rajtunk akarta tesztelni az angol nyelvtudását. Miközben épp valakivel társalogtam, annyit hallottam magam mögül, hogy rólam beszélnek. Amit végül tisztán ki is értettem, hogy : „Ni shi mei guo ren” (你是美国人) , , vagyis, hogy „ő amerikai”. Vissza kézből visszaszóltam neki, hogy „wo bu shi mei guo ren, wo shi xiongyali ren”. Vagyis nem amerikai, magyar vagyok. Valamiért, amint elkezdek valakivel beszélgetni, rögtön amcsinak néznek, pedig elég erős akcentussal beszélek.

Sőt, ma Wendy mélyen megrendült a hírtől, hogy mi otthon nem angolul társalgunk, hanem saját önálló nyelvünk van. Csodálkozott, hogy több hangot a tapasztalatához képest könnyebben kiejtek, lásd „ü”, majd felvilágosítottam az angol nekem nem anyanyelv.

Addig is pár fotó az új Campusról, röviden imádom. Képzeljetek el egy igazi amerikai egyetemi filmet, csak itt a főszereplők kínaiak.