Egy ember életében az elsőnek mindig kitüntetett a szerepe, hiszen hosszú ideig ez az etalon és ehhez mérjük a sorban következőket. Az etalon egyben determinálni is szokta az őt követőket, így magára a további lépcsőfokokra is hatással van. Mindenből van első: első iskola, első barátok, első szerelmek, első versenyek, első sikerek és bukások, stb… Érdekes lenne egyszer megnézni, hogy kinek mi volt az első könyve, amit egyedül, önállóan kiolvasott és ennek milyen lenyomata található meg az egyén későbbi személyiségében. Agatha Christie-től olvastam egyszer, hogy gyakorlatilag ha valamit elkezdünk csinálni gyerekként, várhatóan felnőtt korban is ugyanezt fogjuk csinálni csak más léptékekkel. Ő gyerekként babaházakat költöztetett, később világutazóként ugyan ezt csinálta.

Az én első könyvem talán általános 2.-3. osztályában Bálint Ágnestől a Hajónapló volt. Kis piros kockás, kemény kötésesként maradt meg az emlékezetemben, később Mary Poppins, Delfin ifjúsági könyvek, Erich Kästner, aztán szépen bővült a sor…

Ismét elérkeztünk az elsőhöz. Wendy - szem előtt tartva a töretlen nyelvi és ideológiai fejlődésemet – hosszas unszolásomra, hogy unalmasak a leckék, kezembe nyomta az első kínai nyelvű könyvemet. Őt:

Ki szeretné hogy olvassak neki esti mesét sky-on? :)

A mű 0-3 éves kor között ajánlott. Egy mese a hét bárányról, akiket otthon hagyott az anyukájuk. Amikor is jött a farkas és a helyzetet kihasználva felfalt közülük hatot, egyiküknek sikerült elbújni és így megmenekült. A később hazatérő anyukának pedig el tudta mesélni mi történt, az anyuka erre megkereste a farkast, aki közben a tele hassal elaludt. A nagy bárány erre fogta, kiműtötte a gyerekeket és köveket rakott a farkas hasába. Amikor a farkas felkelt megszomjazott és a nehéz kövek miatt a kútba esett. Happy End.

Szerintem nem észrevehetetlen a párhuzam a Hét kismalac, Forró vizet a kopaszra, valamint a Piroska és farkas között. Ez ilyen kínai után gyártás, keverték a két mesét.