Elérkezett az a ritka napok egyike, amikor reggel Demjént dúdolva sétáltam:

Miközben próbáltam a veszőveszővonalvesző hóember 14-es osztálytermet megtalálni. Gondolom mindenki másnak is elsőre sikeredett volna. Nekünk egy pici rásegítés azért kellett, de végül megérkeztünk a 14-es nyelvi laborhoz. Röviden a feladat: csupa hanzi-k alapján (hanzi = kínai írásjegy, NEM kanji, az japán) eljutni egy 9 emeletes épületben a kitűzött osztályteremhez. A pesti szabadulós játékok ehhez képest fabatkát sem érnek.

ui: a végén nem jött a kis csaj.. hüphüp

Fura, hogy pont a mai napra esik, de jelentem, a mai nappal megigényeltem, befizettem és remélhetőleg hamarosan kézhez kapom a négy éves, állandó tartózkodási engedélyemet. Ezzel a plecsnivel az útlevelemben gyakorlatilag össze-vissza/ki-be annyiszor megyek és maradok Kínában, ahányszor csak akarok. Szerintem egy kínai állampolgár nem kap ekkora szabadságot az útlevelével, mint én.

Stílusosan a mai napi ebédem: 寿面 más néven „shoumian” (birthday) longevity noodles tészta leves volt; és igen, a leves pálcikával esszük és a végén kiszürcsöljük:

Az utóbbi pár napban sajnos vpn hiányában el voltam vágva a youtube-tól, ezért nem tudtam nézni,hallgatni kedvenc videóimat. Ezért a mai nap ráfanyalodtam a youku.com –ra, egy gyakorlatilag a youtube Kínai megfelelője, kicsit erősen nagyon más tartalommal. Találtam egy két egész jó koncertfelvételt, de ami nálam teljes döbbenet, röhögés, csodálkozás egyvelegét váltotta ki, azaz alábbi videó, amit balett témában találtam:

http://v.youku.com/v_show/id_XNjY3ODY4NjA4.html

(egy fél perces reklámmal kezd, de utána indul)

Amit eddig a rövid közel keleti kiruccanások során nem sikerült abszolválni (Egyiptom, Izrael, Jordánia), vagyis egy élő arab nem turista mecsetet meglátogatni, azt ma Kínában sikerült. Két Jemeni diák társaságában benéztünk Chengdu központjába, közben ha már péntek volt, ők meglátogatták a helyi mecsetet, én pedig kapva a lehetőségen, megnéztem a mecsetet belülről, sőt az imát is megtekinthettem természetesen a szőnyegen kívülről. Utána pedig egy kis „halal” menü volt az ebéd az utcai árustól az a tipikus közös kézzel bele nyúlkálós.

Érdekes épületeket eredményez a Kínai építészet keverve egy adag iszlámmal.

Ami viszont elgondolkoztatott miközben néztem a szertartást, hogy általában a közel-keleti népeket az átlag európai sztereotípia nem tartja túl „pontosnak, precíznek”. Kb. az indiaiak munkamoráljával hozzuk egy szintbe. Azonban ennyire egyszerre, begyakorolt és precíz szertartást még nem sokat láttam. Úgy, hogy tudtam, a hívők nagy része tényleg a világ minden tájáról érkezett és aznap találkoztak először. Volt ott helyi kínai, üzbég, pakisztáni, indiai, jemeni stb. Ennek ellenére mindenki tudta mi miután jön, teljes összhangban történt minden.

A nap eseménye, a kínaiak szeretik építeni a kulturális kapcsolatokat, ezért egy számomra eddig kiejthetetlen nevű városban rendeznek „eventet”.  Idézet Mr. Wangtól, jövőhét péntektől- vasánapig, full ellátás kaja, szállás minden, ahogy ezt az ázsiai vendégszeretet diktálja. Ahol is Szecsuán egyes egyetemeinek kiválasztott külföldi hallgatói fognak „performansot” előadni. Láss csodát, az én egyetemem a SWUFE, adja az Európai Észak-Amerikai diákokat. Amikor ezt elmeséltem csatlakozó amerikai diáknak, röviden csak ennyi volt a reakciója: „So typical Chinese”

Következés képen mi kilencen (1 Kanadai, 1 Ír, 1 Amerikai, 2 Német, 1 Osztrák, 1 Belga, 1 Holland és jómagam az 1 szem Magyar) leszünk, akik magunkat képviseljük. Az előadásunk tervezete egyelőre az, hogy mindegyik nemzet himnuszából összeollózunk egy 3 perces mixet és azt közösen elénekeljük = a maradék nyolc embernek meg kell tanítanom a himnuszunk első két sorát magyarul. Kíváncsi leszek, hogy megy a mi himnuszunk a többiekéhez :).

Ezt egyébként egy kedélyes körasztalos, az egyetem saját 5 csillagos éttermében tartott zártkörű vacsora közben osztották meg velünk, "kiválasztottakkal", amúgy a vacsi ennek tárgyalásával telt el. Csak egy kisebb riadalom tudta megszakítani, amikor is a belga hallgatótársnő feleszmélt, hogy az orra előtt a márvány kövön keresztül iszkoló kis cukor falat apróság egy egér. Én visítottam a röhögéstől :) Mondtam neki, hogy örülhet, hogy mozgott, mert ezt azt jelenti, hogy nem a tányérunkban volt... ezt a derűs szemléletet nem tudta magáévá tenni.

Ellenben már most érzem, hogy én vagyok a hídfő a nemzetek között. Valahogy azért itt is működnek a klikkek, észak-amerikaiak európaiak egy klub, arabok még egy klub, afrikaiak még egy klub, thaiföldiek, japánok annyian vannak, hogy önállóan is egy entitást takarnak. Egyelőre én úgy mindenkivel szót értek: értelemszerűen az európai klubbal, de hasonlóan jól az arabokkal, thaiföldiekkel. Egyedül az afrikaiakkal, japán diákokkal nem sikerült még nagyon haverkodni.

Amúgy a város isteni, nekem bejön.

Most mondjátok, hogy nem szép:

és ez jellemző nagyjából az egész városra.

Ohh és a helyi különlegesség, itt nem galambokat etetik a parkban (nagyon helyesen), hanem a halakat:

A lehet venni egy pálcikát, aminek a végén egy cumis üveg van megtöltve "Zoo csemegével".

Közvetlen tapasztalatok a kínai egészségügyről: alapvetően tiszta, jól szervezett, viszont az emberség azért hiányzik belőle. Az első sokk a labornál ért. Tudtam, hogy kell vérvétel meg vizelet; fölmegyek a kijelölt szintre látok három átlátszó ügyintéző ablakot, gondoltam itt megkapom a kis csészét, majd hívnak vérvételre, tévedtem. A vért az ügyintéző ablakon keresztül belógatott kezemből vették le, miközben négyen lihegtek a nyakamban. Ja, slussz poén, a végén kaptam 2 steril fülpálcikát, hogy azoknak a végével szorítsam el az esetleges vérzést. A többi innen flottul ment, kivéve amikor a kínai dokinak akartam elmagyarázni, hogy egy műtétem volt gyerekkoromban, egy orrmandula, ami nem minősül súlyosnak. A „nose”-t megértette végül, remélem nem azt hitte, hogy plasztikáztattam.

Megtörtént a szintfelmérés és mily meglepő, kezdő csoport lettem. Kaptam kínai nevet is:

Guo Shu lett. A Guo egy hagyományos kínai család név, a Shu pedig egyedit, különlegeset jelent.

郭殊

Ma sikerült minket regisztrálni, továbbá elvileg valamikor lesz netünk is. Közben volt egy fölös kör a kórházban, ahol nem fogadták el a leleteimet és újra ki kell vizsgáltatnom magam.

A repülés eseménytelenül zajlott. A reptéren vártak minket a helyiek és néhány önkéntes diák, akik szépen bekalauzoltak minket az egyetemre és eddig minden készségesen és könnyedén halad. Majd kezdődtek a kavarok. Ha le akarnám röviden írni, akkor utalnék az Asterix és Obelix 12 próbatételei közül a hivatalos részre:

A lényeg, hogy számítottam ilyesmikre és eddig hellyel-közzel élvezem, csak át kellet állnom edzőtábor üzem módra. A sok kavarodás után kaptunk „szállást”. Hogy milyen?

A Jereváni rádió jelenti:

-          patyolat tiszta

-          rendesen bútorozott

-          van légkondi

-          van internet

-          van matrac az ágyon

-          van fűtés

-          van szőnyeg, lambéria a földön és nem a csupasz beton

-          van meleg vizes zuhany

-          van angol WC

Először azt hittük, hogy ez amolyan átmeneti szállás és ilyen „kínai” poén, majd amikor jeleztük, hogy merre tudunk esetleg meleg vízzel zuhanyozni, akkor Mr. Wang - ilyen dékáni titkárság vezető féle - leközölte, hogy igazából amikor ő is idejárt suliba, akkor nekik sem volt meleg vizük fürdéshez, csak akkor ha hoztak lavórban és azt használták.

Mikor jeleztük, hogy az lehet, de valahogy a neten, meg az összes helyen nem ez az infó keringet, akkor hosszas elnézésbe kezdet és kiderült, vannak fullos szobák (amiket mi kaptunk azok direkt a kínai tanulóknak az ő igényszintjükre van fenntartva ), de idén dózer alá került az egész suli mert újra építik a felét, ergo kevesebb a hely. Sakk-Matt vagy ahogy mondják, innen szép nyerni.