Chengdunak és az ittlétemnek nem csak jó, hanem negatív vetületei is vannak, amikkel szépen nap mint nap meg kell küzdeni és általában nem vagyok tőle túl boldog.

Pozitív egy napomban, hogy ahogy járok-kelek, mindenhol karaktereket látok és azért az jó érzés szokott lenni, amikor elmegyek ugyan ezek mellett a feliratok mellett százszor is mindenféle felismerés nélkül, majd 101-edszerre összeáll, hogy ja, ez itt most ezért ezt és ezt jelenti.

Negatív a késő őszi és most a tél időjárás. Extra nagy gondom nem szokott lenni a szélsőséges idővel, viszont ami itt van, az néha kibírhatatlan. Az otthonihoz képest szerintem minimum duplája az átlagos páratartalomnak, ami itt 10 fok, azt a nyirkos idő miatt kb. 0 foknak érzed vagy még rosszabbnak. Ezért az utcán nem túl kellemes lenni, de ez még hagyján. Mivel Kína picit nagy és a klíma a szibériaitól egészen a trópusiig terjed, ezért még régen a kormányzat nagy gondban volt, hogy hogyan határozza meg, melyik településen lehet központi fűtés és melyiken nem. Huszárvágással megoldották: Sanghaj fölött lehet, alatta nem. Mi pár kilométerrel, de alatt vagyunk… ezt hívják pechnek. Ergo nincsen fűtés sem a tantermekben, sem a folyósokkon, és a kollégiumi szobámban sem.

Télikabát, vesemelegítő, jéger alsó az alap, de a nyirkos idő miatt igazából olyan érzésed van, mintha nem lenne rajtad. Nem ellilul, elfagy a kezed, hanem egyszerűen azt érzed, hogy csupa vizes ruha van rajtad és a könnyed hideg szellő néha körül jár. Most tartunk átlag 5-10 fok között és még ígérték, hogy lemegyünk 0 fokig.

Annyi előnye van, hogy iszonyatos mértékű kreatív energiákat szabadított fel belőlem, sorban találom ki az apróbb praktikákat. Igazából, ha van vízforralód, akkor mindened van.