Volt egy-két aggódó kérdés, hogy mit eszem. Röviden: kínai kaját. Kicsit hosszabban, ilyen, hogy kínai kaja, nem létezik, ennek akkora jelentés tartalma van mint, hogy ha azt mondanák, hogy Európai konyha. Gyakorlatilag tartományról- tartományra teljesen más jellegű ételekkel találkozhatunk. Amit én napról-napra fogyasztok, az a Szecsuani konyha. A jellemzője, hogy mindent nagyon csípősen készítenek el. Van egy helyinek nevezett szecsuani paprikájuk, ezzel tupíroznak fel mindent. Hogy mennyire csípős a kínálat? Nyugatról ideszakadó külföldiek első problémája a helyi kajával általában a szókatlanul erős fűszerezés amit jellemzően Bejingben vagy Sanghajban tapasztalnak meg. Na már most a Bejingi Sanghaji kínai ismerősök szokták azt mondani, hogy a Szecsuani még nekik is túlcsípős… De én az erőspista országából jöttem ezért így én kifejezetten élvezem, bár néha tényleg olyan mintha a fogorvosnál kaptam volna egy löket lidokaint a számba.
Az eddigi repertoár:
Az iskolai kantin:
Itt általában ebéd-vacsorát szoktam enni. Tartalmaz: rizst vagy sült tésztát vagy „kínai zsömlét” mindenféle zöldséges, húsos szószokkal. 7-8 RMB kijön (1 RMB = 40 HUF) .

A utcai beülős étterem:
Mindenféle sült rizsek, hasonló mint a kantin. Viszont vannak nagyon jó leveseik. Húslevesek, rámen leves (9-12 RMB).

Az utcai sütögetős árus:
Van egy nagy asztal, ide kikészítve hurkapálcára felszurkálva zöldségek, halak, húsok. Válogatsz, majd a mosolygós bácsi faszénen szépen meggrillezi neked. (7-14 RMB)

A gyümölcsök a piacról:

Pomelo, szőlő, narancs, alma, dió mogyoró. Múlt héten kipróbáltam egy újat, amit nem ismertem korábbról, az angol neve monkey apple, annyira nem estem tőle hasra.
Inni pedig: tea és palackos víz.

UPDATE:

Azóta beszereztem egy házi főzőt így elindul a magamra főzés...Otthoni technológiák versus itteni alapanyagok… érdekes lesz. Majd tervezem, hogy egy két érdekesebb alkotásomat bemutatom.